- Checked
- Reference checked
- Work
- King James Bible
- Language
- English
- Counted as
- Verse
- Reference
- King James Bible
- Citation
- King James Bible Job 22:15
- Reference check
- Tier 1
Show text
Hast thou marked the old way which wicked men have trodden?
Opening
Opening page.
Hebrew Ordinal
Showing 47 of 200 checked matches: 3 names, 197 texts
Open a name or text for its reference. Text matches are checked source passages.
Hast thou marked the old way which wicked men have trodden?
The son of Hashabiah, the son of Amaziah, the son of Hilkiah,
Yet in this thing ye did not believe the LORD your God,
For I delight in the law of God after the inward man:
The children of Bebai, six hundred twenty and eight.
Waters flowed over mine head; then I said, I am cut off.
tava drapso niilavaan vaasha Rtviya indhaanaH siSNav aa dade
muurdhaa rathasya caakan naitaavatainasaantakadhruk
ayaM yo agnir marutaH samiddha etaM juSadhvaM kavayo yuvaanaH
abhi svara dhanvaa puuyamaano yuuyam paata svastibhiH sadaa naH
imaa u tvaa purutamasya kaaror havyaM viira havyaa havante
yasya trito vy ojasaa vRtraM viparvam ardayat
iyaM saa bhuuyaa uSasaam iva kSaa yad dha kSumantaH shavasaa samaayan
vaishvaanarasya daMsanaabhyo bRhad ariNaad ekaH svapasyayaa kaviH
vi Suu mRdho januSaa daanam invann ahan gavaa maghavan saMcakaanaH
romaaNy avyaa samayaa vi dhaavati madhor dhaaraa pinvamaanaa dive -dive
vishve yad vaam maMhanaa mandamaanaaH kSatraM devaaso adadhuH sajoSaaH
yaa te dhaamaani vRSabha tebhir aa gahi vishvebhiH somapiitaye
Νέστωρ, οὗ καὶ πρόσθεν ἀρίστη φαίνετο βουλή·
καὶ πινυτήν, περὶ δʼ ἔγχει Ἀχαιῶν φέρτατός ἐσσι,
οἶος πρόσθʼ ἄλλων μεμάτω Τρώεσσι μάχεσθαι,
ἀνδρῶν δυσμενέων σχεδὸν ἐλθέμεν, ἔκ τε πυθέσθαι
τὸν μὲν ἄρʼ Ἰδομενεὺς δουρικλυτὸς ἔγχεϊ μακρῷ
καί σφιν ἄχος κατὰ θυμὸν ἐγίγνετο δερκομένοισι
ἀλλʼ οὐδʼ ὧς τοῦ θυμὸν ἐνὶ στήθεσσιν ἔπειθον,
ἄλλοι μέν ῥα θεοί τε καὶ ἀνέρες ἱπποκορυσταὶ
δόσκεν ἀνὴρ ἐπιών· τοὶ δὲ στρέψασκον ἀνʼ ὄγμους,
νούσῳ ὑπʼ ἀργαλέῃ φθίσθαι οἷς ἐν μεγάροισιν,
στησάμενοι δʼ ἐμάχοντο μάχην ποταμοῖο παρʼ ὄχθας,
ὥς μοι καλὰ τὸν οἶτον ἀπότμου παιδὸς ἔνισπες.
πεντήκοντʼ ἔνεσαν θάλαμοι ξεστοῖο λίθοιο
φὰν δέ τινʼ ἀθανάτων ἐξ οὐρανοῦ ἀστερόεντος
Ἕκτωρ Αἴαντος δόρυ μείλινον ἄγχι παραστὰς
Ἀτρεΐδης· ἅμα τῷ γε πολὺ πλεῖστοι καὶ ἄριστοι
ἵξεσθαι προφυγόντα μένος καὶ χεῖρας Ἀχαιῶν.
ἔς ῥʼ ἀσαμίνθους βάντες ἐϋξέστας λούσαντο.
οὔτε συὸς κάπρου ὀλοόφρονος, οὗ τε μέγιστος
βλάπτουσʼ ἀνθρώπους· αἳ δʼ ἐξακέονται ὀπίσσω.
ὡς φρήτρη φρήτρηφιν ἀρήγῃ, φῦλα δὲ φύλοις.
Τρωσὶ παρεστάμεναι καὶ ἀμύνειν, εἰς ὅ κεν ἔλθῃ
σπεύδοντα· τρίποδας γὰρ ἐείκοσι πάντας ἔτευχεν
ἀλλʼ ὃ μὲν ἐν νήεσσι κορωνίσι ποντοπόροισι
ἀκρότατον δʼ ἄρʼ ὀϊστὸς ἐπέγραψε χρόα φωτός·
ἀλλʼ ὃ μὲν ἐν νήεσσι κορωνίσι ποντοπόροισι
ἄλλοι μέν ῥα θεοί τε καὶ ἀνέρες ἱπποκορυσταὶ
τούτω δʼ οὐ πάλιν αὖτις ἀποίσετον ὠκέες ἵπποι
ἢ ἐπὶ δεξιόφιν παντὸς στρατοῦ, ἦ ἀνὰ μέσσους,