- Checked
- Reference checked
- Work
- King James Bible
- Language
- English
- Counted as
- Verse
- Reference
- King James Bible
- Citation
- King James Bible Acts 20:33
- Reference check
- Tier 1
Show text
I have coveted no man’s silver, or gold, or apparel.
Opening
Opening page.
Hebrew Ordinal
Showing 50 of 258 checked matches: 8 names, 250 texts
Open a name or text for its reference. Text matches are checked source passages.
I have coveted no man’s silver, or gold, or apparel.
Now when she had weaned Loruhamah, she conceived, and bare a son.
And there they abode long time with the disciples.
And Jacob went on his way, and the angels of God met him.
taM vaH shardhaM ratheshubhaM tveSam panasyum aa huve
sa no deva devataate pavasva mahe soma psarasa indrapaanaH
sa maanuSiiSu duuLabho vikSu praaviir amartyaH
dve yad iim bibhRto maatur anye iheha jaate yamyaaaa\ sabandhuu
anulbaNaM vayata joguvaam apo manur bhava janayaa daivyaM janam
tavaaham agna uutibhir nediSThaabhiH saceya joSam aa vaso
iishaanaa vaaryaaNaaM kSayantiish carSaNiinaam
yat te divaM yat pRthiviim mano jagaama duurakam
pratiiciiM jagrabhaa vaacam ashvaM rashanayaa yathaa
aa devaanaam abhavaH ketur agne mandro vishvaani kaavyaani vidvaan
aa no mitra sudiitibhir varuNash ca sadhastha aa
triiNi padaany ashvinor aaviH saanti guhaa paraH
raajeva hi janibhiH kSeSy evaava dyubhir abhi viduS kaviH san
satyayaa vo devahuutyaa huvema shRNvato devaa avase svastaye
ἧχι ῥοὰς Σιμόεις συμβάλλετον ἠδὲ Σκάμανδρος,
χρυσείοις ἥλοισι πεπαρμένον, ἕζετο δʼ αὐτός·
τὴν ἄγετʼ ἐξ Ἐφύρης ποταμοῦ ἄπο Σελλήεντος
νεικείῃσι πατήρ, σὺν δʼ ἡμῖν δαῖτα ταράξῃ.
ἐν οἷς ἐστε καὶ ὑμεῖς κλητοὶ Ἰησοῦ Χριστοῦ,
καρτεραί· ἦρχε δʼ ἄρα σφιν Ἄρης καὶ πότνιʼ Ἐνυώ,
καὶ μὲν τοῖσιν ἐγὼ μεθομίλεον ἐκ Πύλου ἐλθὼν
οἴχονται μετὰ δεῖπνον, ὃ δʼ ἄκμηνος καὶ ἄπαστος.
ὣς φάτο· τὴν δʼ οὔ τι προσέφη νεφεληγερέτα Ζεύς,
καὶ τὰ μὲν εὖ δάσσαντο μετὰ σφίσιν υἷες Ἀχαιῶν,
ἀθανάτων, οἳ δʼ αὖτʼ ἀνεμώλιοι οἳ τὸ πάρος περ
χωόμενος δʼ ὁ γέρων πάλιν ᾤχετο· τοῖο δʼ Ἀπόλλων
Τρωσί· μάλιστα δʼ ἐμοὶ περὶ πάντων ἄλγεʼ ἔθηκε.
οἳ δὲ μένος χειρῶν ἰθὺς φέρον· ἀμφὶ δὲ νύκτα
αὐτοὶ μέν ῥʼ ἀπέβησαν ἐπὶ χθόνα πουλυβότειραν,
κινήσῃ πυκινὴν νεφέλην στεροπηγερέτα Ζεύς,
ὡς δʼ ὅτʼ ἐπὶ προχοῇσι διιπετέος ποταμοῖο
τεθνάμεναι παρὰ νηυσὶν Ἀχαιῶν χαλκοχιτώνων
Τυδεΐδη περὶ μὲν πολέμῳ ἔνι καρτερός ἐσσι,
Ἕκτορος· οὐδʼ ἄρα οἵ τις ἀνουτητί γε παρέστη.
εἰλύσω ψαμάθοισιν ἅλις χέραδος περιχεύας
οὐ γάρ οἵ τις ὁμοῖος ἐπισπέσθαι ποσὶν ἦεν
αὐτὰρ τοῖς ἄλλοισι κακὸν μέγα πᾶσι φυτεῦσαι;
πείθεσθαι, καὶ μή τι κότῳ ἀγάσησθε ἕκαστος
πιόμενʼ ἐκ βοτάνης· γάνυται δʼ ἄρα τε φρένα ποιμήν·
αὐτὸς δʼ ἐκ δίφροιο χαμαὶ θόρε παμφανόωντος
βλημένῳ ἀΐξῃ, τόν τʼ ἐξ εὐνῆφι θορόντα
κοῦροι δὲ κρητῆρας ἐπεστέψαντο ποτοῖο,
Ζεύς, ὅτε δή ῥʼ ἄνδρεσσι κοτεσσάμενος χαλεπήνῃ,
τρὶς μὲν ἔπειτʼ ἤϋσεν ὅσον κεφαλὴ χάδε φωτός,
ἀλλʼ ὅτε δὴ Λυκίην ἷξε Ξάνθόν τε ῥέοντα,
θυμῷ τολμήεντι μετὰ Τρῶας μεγαθύμους